A Színházi Világnap alkalmából, 1961. óta minden évben a színházművészet egyedülálló voltáról, s egyetemes szerepéről szólnak a beszédek – nem megfeledkezve a visszásságokról, s azokról a színészekről, társulatokról s nézőkről, akik elszenvedik azokat, s mégsem adják föl.

Johan Rabeus, A fösvény. Dramaten, Stockholm

Az elmúlt héten, John Malkovich színész-rendező szenvedéllyel megfogalmazott esszenciális üzenete, a színház legfőbb küldetésére irányította figyelmet: a színház dolga, hogy keresse a választ arra, mit jelent ma embernek lenni... s e kérdésfelvetés mentén a magyar kultúrát, s azon belül a magyar színjátszást érintő aggasztó jelenségeket kívánta a Színházi Világnap reflektorfényébe emelni. Malkovich mondatait – a hagyományoknak megfelelően – a március 27-i előadás megkezdésekor felolvasták a Színházi Világszövetség mind a száz országban.

Elolvasom »

Kétségtelen:  Stockholm divatba jött. Az elmúlt évet tekintve, a svéd főváros vált a harmadik legnépszerűbb utazási célponttá Európában, Párizs és Amszterdam mögött, s megelőzve a nemrég még topfavoritnak számító Berlint és Londont.

Egyre több európai választja Stockholmot úticélként, s e jelenség hullámain sikeresen szörfölnek a svéd turisztikai ipar szereplői – állapítja meg a minap közreadott tanulmányában a Berger stratégiakutató intézet. – Stockholm, ellentétben a legtöbb európai nagyvárossal, képes volt jelentősen megnövelni hotelszobái számát amellett, hogy ezek ára is stabil maradt.

Elolvasom »

Tegnap, a koraesti csúcsforgalom kellős közepén, a hangszórókból előbúgó lágy altra figyeltünk fel a központi pályaudvar csarnokán áthaladtunkban. ki-ki a babakocsijával, ernyőjével, sétabotjával, bőröndjével vagy éppen a gyerekével, kedvesével kézenfogva. Meg is álltunk egy pillanatra.


Itt nem szokás hangosan bemondani a vonatok indulását-érkezését (nem lármáznak fölöslegesen se pályaudvarokon, se reptereken, hiszen mindenki nagykorú és elolvashat mindent a jelzőtáblákon).

Hogy hirtelen megszólalt egy női hang föntről, ez szokatlan, de amit mondott, az volt még csak érdekes! 

"Egy személyes üzenet következik Marjának. Szeretlek és azt akarom, légy a feleségem. Ezért most megkérdezem: hozzám jössz-e?"

Elolvasom »

A svéd költségvetés óriási többlettel zárta az elmúlt évet. Arányaiban úgy fest, hogy az előzőt – mely kétszázalékos mínuszban landolt – 69,8 milliárd koronával meghaladta 2011-ben.

A svéd államháztartás kiadásai tavaly a tervezettnél alacsonyabb szinten (804,3 milliárd korona) maradtak, miközben a kincstár bevételei (872,1 milliárd korona) jóval meghaladták azt. Így tulajdonképpen, 73,5 milliárdos pluszt mutat a saldo.

Anders Borg pénzügyminiszter szerint, ez elsősorban az adókból, a részvényeladásokból és az állampapírok értékesítéséből, a várakozásoknál nagyobb volumenben befolyt pénznek köszönhető.

Szerintünk pedig, nagyban neki is. Nem véletlenül találta őt tavaly Európa legjobb pénzügyérének a Financial Times.

Elolvasom »

Amint azt Anders Borg pénzügyminiszter tavaly januárban jelezte:  Svédország apró, de biztos léptekkel, az elsők között jött ki a globális pénzügyi válság alagútjából. A munkapiacot koordináló és munkaközvetítö hivatal (AF) féléves értékelése is ezt igazolta, s szinte valamennyi foglalkozási ágazatban keresletnövekedést prognosztizált a második félévre is, az ország egész területén. A kínált állások száma állandó jelleggel 39-40.000 között mozgott egész évben. Nincs ez másként most sem.

A statisztikai hivatal (SCB) munkapiaci barométere decemberben azt mutatta, hogy a munkaadók jóval nagyobb mértékben jeleztek munkaerőhiányt, mint 2011-ben. A svéd munkapiacon számon tartott 72 foglalkozási ág közül 15 területen ma nem kielégítő a képzett munkakesők száma, s 51 munkakörben hiány van szakmai előtapasztalattal bíró jelentkezőkből. (foto:  svéd munkaközvetítő iroda)

Elolvasom »

A svéd királyi családnak mi sem jön szerencsésebben, mint a hercegi pár első gyermeke! Végre egy fordulat, mely hamarosan derűsebb folytatásra ad reményt a Bernadotte-familia körül habzó szappanoperában. Melynek – legyünk őszinték – a média az egyik rendezője. A publikum nagyobbik fele pedig, inkább szánakozó kárörömmel, mintsem toleráns rokonszenvvel kíséri figyelemmel a húsz év után leleplezett félrelépésekkel, alvilági kapcsolatokkal, magánklubbos éjszakákkal, szépítészeti operációkkal, feltépett eljegyzésekkel és családi kiközösítésekkel egymásba gabalyodó epizódokat.

Elolvasom »