Azokban a hetekben többször küldtem neki mailt: interjút akartam készéni vele. Szívesen fogadott volna, de - tekintettel az eurókampány finisére, melynek ő volt az egyik plakátfigurája - kért: a népszavazás után találkozzunk. "Tel. Anna!" - írtam a naptáramba szeptember 15-ére. Szeptember 10-én meggyilkolták.
Az NK luxusáruház a belváros közepén, sokan térnek be ide munka után vásárolgatni, nézelődni, vagy csak uzsonnára a híres félemeleti kávézóba. Szeptember tizedike, koraőszi délután, négy óra múlt valamivel, amikor - az emlékezők szerint - a hangosbemondóban ideges hang orvost kért a második emeletre. Aztán helyesbített: "Az elsőre - sürgősen!" Hamarosan mentőautó fékezett a főbejáratnál, nyomában rohamkocsi, orvosok és ápolók rohantak az áruházba, de - mesélték a szemtanúk - nehezen találták a mozgólépcsőt. Törékeny, fiatal, szőke nőt emeltek a hordágyra, feje oldalra billent, arcán oxigénmaszk. Eszméletlen volt. Szemüvegéről mindenki megismerte: Anna Lind. Megkéselték egy első emeleti butikban. Blézert akart venni az esti tévévitához. Támadója kisétált az áruházból.Az első hírek úgy szóltak: a külügyminiszternek nincs komoly baja, a karján vágták meg. Aztán maga a miniszterelnök jelentette be az esti híradóban: Anna Lindhet műtik, nemcsak a karján vágták meg, hanem a mellkasán és a hasán is. Nem élte túl a támadást. A svéd sajtó bírálta a rendőrséget, mert nem zárták le azonnal a környéket, nem állították le a metrót, általános riasztást sem kaptak a járőrök. Többségük a médiából tudta meg, hogy a külügyminisztert érte
támadás. Majd' két órába telt, mire elrendelték az országos körözést. A szóvivő "spekulációnak" tartotta, hogy "a késedelem miatt csökkent az esélye a tettes kézre kerítésének".A svéd közvélemény megütközött azon, miért nem volt testőre a külügyminiszternek, az eurókampány szószólójának. A svéd titkosszolgálat főnöke beismerte: fogalmuk sem volt, hogy a miniszter hova készült aznap délután. Mi több, személyes riasztókészülékét néhány hónappal korábban visszavonták arra hivatkozva: "Anna Lindh nincs veszélyben." Svédországban állandó védelem a miniszterelnöknek és a királyi család tagjainak jár, minisztereknek csupán, "indokolt" esetekben.Pedig a külügyminisztert a május óta tartó eurókampány idején négy incidens is érte. Sokan kritizálták, s még a saját pártján belül is ellenfeleket szerzett magának, amikor a szociáldemokraták nevében a kampány sikeréért a "nagytőkével szövetkezett": az Ericsson főnökével közösen tartott sajtótájékoztatót arról, hogy csak így javulhatnak Svédország esélyei. Ezt követően Anna Lindh több fenyegetést is kapott - például köztéri fórumokon és e-mailben is. Ezekről ugyan beszámolt a rendőrségnek, mégsem kért védelmet. Azt mondta, megbízik a szolgálatok döntésében, s ők nem gondolták, hogy állandó védelmet adjanak mellé.Az igazságügyi ombudsman - aki tagja volt a Palme-nyomozást vizsgáló parlamenti bizottságnak - úgy vélte: a rendőrség és a titkosszolgálat ismét komoly hibákat követett el. Több párhuzamot látott a két ügy között: hiányzó testőrök, rosszul öszszehangolt munka, a fontos
tárgyi bizonyítékokra a lezárt területen kívül akadtak rá. Felrótta, hogy csak két óra elteltével adták ki az országos körözést. Kifogásolta azt is, hogy a támadást követő éjszaka - miközben az elkövetőt "vadászták" a város utcáin - a parancsnokok otthon aludtak. Két fontos tanút egyszerűen elfelejtettek kihallgatni az első körben.A svédek szerint Lindh - Palme nyomában járt, mondhatni: neki adta át a stafétabotot, amikor 1985-ben maga mellé vette a választási előturnén. Anna Lindh akkor már végzett jogász volt, s parlamenti képviselő. Akárcsak Palme, ő is gyakran ellenszegült a nagyhatalmaknak, például amikor az iraki háború ellen agitált, és Svédország teljes jogú európai szerepéért harcolt. (Anna Lindh-nek minden képessége és esélye megvolt ahhoz, hogy Svédország első női miniszterelnöke legyen. A szocdem párt másik két 'gráciája' mostanában igyekszik elfoglalni a helyét...)Carl XVI Gustaf király - félretéve amúgy semleges szerepét - őszintén tárta a nyilvánosság elé álláspontját: "Úgy tűnik számomra, továbbra is abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy meseországban élünk. Ezzel szemben a valóság az, hogy a totális világ része Svédország is, s ez a világ kegyetlenebb, mint valaha. Ami Anna Lindhdel történt, lesújtott. Szörnyű, hogy ismét a Palme-gyilkossághoz hasonlatos tragédiával kell szembesülnünk, mely újra hosszú ideig kihat majd az életünkre. Megint felvetődnek a tizenhét évvel ezelőtt megfogalmazott kérdések. Többek között az: vajon tovább élhet-e a svéd modell, miszerint a választók és választottjaik egymás közelében, és közegében szabadon mozoghatnak, páncélozott limuzinok, testőrök nélkül? Ami most történt, súlyos csapás mindnyájunknak, akik ebben a típusú társadalomban hiszünk. De - szándékunk és akaratunk szerint - továbbra is szeretnénk nyitott társadalomban élni."
.....................................................................................................................................................................禍26a50dcb378e41e6b0beaf3dc39b3208멒
Elolvasom »
A legutóbbi kommentek
RSFU - szexinfo 77 éve
RSFU - szexinfo 77 éve
RSFU - szexinfo 77 éve